Olvasási idő: 10 perc

Talán meglepő, de amióta az eszemet tudom és képes vagyok emlékezni, mindig is fiús gyerek voltam. Bátyám mellett felnőve mi sem bizonyult volna a legjobb időtöltésnek, mint kisautókkal játszani, legózni, versengeni a srácokkal és a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy verekedjek. Magamért kiállva, vagy csak poénból és erőfitogtatásból. Fiúként viselkedtem és elfogadtak, igazából olyan voltam, mint ők: izgága, vad és olykor erőszakos. Valahogy a lányokkal nem értettem szót, mivel hozzám képest túl unalmasak és nyafogósak voltak. Talán mélyen belül már akkor is éreztem, hogy egy erős törés van bennem a nőiségemmel kapcsolatban, ezért nem tudtam magaménak érezni a lányos dolgokat. 

Az első komoly párkapcsolatom érkeztével kénytelen voltam szembesülni nőiségem elnyomott és szégyellt oldalával, ez pedig igencsak megnehezítette a kapcsolódást. Rengeteg elfojtás és félelem volt bennem, amelyeket nem tudtam feloldani. Ebben az akkori párom nem igazán támogatott – mivel valószínűleg ő maga sem tudta, hogy hogyan segíthetne -, de sok esetben még inkább erősítette bennem a sérüléseket. Így nőiségem és szexualitásom megélése vajmi kevéssé sikerült. A következő hosszabb kapcsolatomban kissé másabb dinamikával, de szinte ugyanaz a történet ismétlődött meg. Annyi különbséggel, hogy ekkorra már elkezdtem magammal az önismereten keresztül foglalkozni és megpróbáltam tudatosan jobbá tenni magamat és a kapcsolatot. Ekkor született meg a nőiségem megélése iránti erős vágy, mert azt éreztem, hogy egy kapcsolat ennél sokkal mélyebb és csodásabb is lehet, amennyiben nem terhelik egyik oldalról sem elfojtások és sérelmek.

Emellett egy nem várt betegség is ráébresztett arra, hogy erőteljes elakadások vannak ezen a területen, hiszen a női szervekkel és hormonokkal volt összefüggésben. A ciklusomat sem szerettem túlzottan, mert mindig fájdalmasak és nehezek voltak a vérzéses napok. Igazából utáltam, mert csak a rosszat és a fájdalmat láttam benne. Volt idő, amikor tudat alatt irigy voltam és haragudtam azokra a nőkre, akiket szebbnek vagy kiegyensúlyozottabbnak láttam magamnál, közben bántottam és szégyeltem magam, amiért nem tudok én is olyan lenni. A hormonális problémákkal kapcsolatban is azt a címkét kaptam, hogy gyógyíthatatlan és nehezebb lesz megtermékenyülnöm - autoimmun pajzsmirigy alulműködés és prolaktinoma (magas prolaktin szintet okozó jóindulatú daganat az agyalapi mirigyben) -, vagy akár meddő is lehetek. Hosszú hónapokon keresztül lifteztették a hormonszintemet gyógyszeres kezeléssel majd annak elhagyásával, majd újra gyógyszerezés, amitől teljesen kikészültem. Hihetetlenül rosszul érintett érzelmileg ez az egész, hiszen minden vágyam az anyaság volt. Ugyan még nem volt akkor ott az ideje a gyermekvállalásnak, de maga annak a tudata, hogy csak nagyon nehezen foganhatna meg a baba, igazán lesokkolt. De nem voltam hajlandó elfogadni ezt a megbélyegzést.  Felismertem az összefüggéseket a betegségek és a lelkemben megbúvó női sebek között, így tudatosan ezzel a témával kezdtem foglalkozni. Ugyan az akkori párkapcsolat ez idő alatt véget ért, amely mélyen megrendített, viszont a nőiség önmagamban való rendezése és kifejezése annál erősebbé vált. 

Az elején nem tudtam hogyan kezdjek neki. Ki tudna segíteni? Mit kellene kipróbálnom és megtanulnom ahhoz, hogy jobban legyek? Rengeteget olvastam, kutakodtam, tanfolyamokat és alternatív kezeléseket próbáltam ki. Volt, ami működött, és volt olyan is, amivel zsákutcába jutottam. Kétségbeesetten kerestem a megoldást arra, hogy mitől lehetnék jobban testileg és lelkileg, mert nem voltam hajlandó elfogadni sem a megbélyegzést, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok, sem pedig azt, hogy nem tudom megélni igazán a nőiességemet és elnyomó, érzelmileg bántó kapcsolatok jutottak csak nekem. Rengeteg időt, energiát és pénzt elköltöttem, mivel nem volt mellettem senki, aki megmutatta volna az utat és támogatott volna ebben. Ehhez pedig nagyon sok csalódás, düh, tehetetlenség és elkeseredettség érzése társult. Nem igazán volt senki, aki támogatott volna ebben a küzdelemben: a barátaim és a családom nem értettek meg igazán, az akkori párom csak a negatívumokat látta és rótta fel - egyedül voltam nagyon sokáig. Nem volt kivel megosztanom a bensőmben dúló vívódásokat és kétségeket. Nem tudtam kitől tanácsot kérni, vagy csak elmondani és kiengedni az érzéseimet, hogy megkönnyebbüljek. Tanácstalan és kétségbeesett voltam, mert nem volt egy tiszta út előttem, csak a belső hitem és meggyőződésem diktálta azt, hogy valóban pozitív változást fogok elérni, mert kézzelfogható bizonyítéka nagyon sokáig nem volt. Többször meginogtam és elszomorodtam, mert minél mélyebbre ástam magamban, annál több és szerteágazóbb problémát fedeztem fel. Végeláthatatlan munkának tűnt, ami nagyon fárasztó volt testileg és érzelmileg egyaránt. Ez viszont arra mutatott rá, hogy sokkal mélyebben gyökerezik a probléma, mint én azt elsőre gondoltam. De ezzel együtt az is megerősödött bennem, hogyha ezt képes vagyok rendbe tenni magamban, akkor végre igazán önmagammá válhatok. Ez még jobban elkezdett motiválni és haladtam egyre mélyebbre az önismereti munkában.

Ekkor találkoztam a ciklustudatossággal, valamint fedeztem fel a női közösségek erejét. Elkezdtem másképp tekinteni önmagamra, a testemre és a bennem zajló változásokra. Megfigyeltem mindezt és elkezdtem megérteni és elfogadni önmagam. Azt, aki és amilyen vagyok. Tudatosan kerestem az alternatív testi megoldásokat: gyógynövények, mozgás, energiagyógyászat, ciklussal kapcsolatos gyengédebb eszközök. Mindemellett pedig visszavezettem a testi problémákat a lelkemben lévő sérülésekre és elakadásokra, és ezeken kezdtem el komoly önismereti munkával dolgozni. Felfedeztem a gyökérproblémákat, elkezdtem gyógyítani azokat a sebeket és lenyomatokat, melyeket lelkem őrzött a transzgenerációsan továbbadott mintákból, valamint életem eddigi negatív tapasztalataiból és szép lassan elkezdtem integrálni magamba az ezekhez erőteljesen kapcsolódó én-részeimet. 

Mostanra: 

Tudatossá váltam saját női működésemre a ciklustudatosság szemléletének köszönhetően. 

Megtanultam kifejezni és szabadon megélni a szükségleteimet és vágyaimat.

A belső munkának köszönhetően a korábbi, ehhez kapcsolódó betegségek is rendeződtek és már nincsenek jelen az életemben. 

Megtaláltam azt, hogy számomra mit jelent a nőiesség, hogyan tudom ezt megélni a mindennapokban és hogyan kapcsolódjak önmagammal harmonikusan. 

Önmagammal egységben, elfogadásban és harmóniában élek, és egy végtelenül támogató és elfogadó pár van mellettem. 

Ahogy mindezen átmentem, megtaláltam magamban az igazi hivatásomat is, hogy nőiség mentor legyek. Elvégeztem az Integrál Akadémiát és így integrál szemléletű tanácsadó lettem, hogy támogathassak olyan nőket, aki hozzám hasonló nehézségekkel küzdenek, hogy ne érezzék magukat annyira egyedül, tehetetlennek és kétségbeesettnek. Rengeteg hasonló, testi és lelki elakadással küzdő nővel találkoztam, akiknek segíthetne ez a tudás és szemlélet, amit én is magamévá tettem. És ezt onnan tudom ilyen biztosan, hogy a saját bőrömön tapasztaltam meg. Én is onnan indultam, ahol most Te vagy, és már bejártam azt az utat, ami még előtted áll. Nekem kicsit göröngyösebb és hosszabb volt, rengeteg kerülő úttal, de Neked nem kell ugyanígy, ugyanezt végigjárnod. Hihetetlen felszabadulást hoz, amikor önmagaddal könnyed áramlásban éled az életed, kiegyensúlyozottan és bűntudat nélkül. Úgy, amilyen igazán Te vagy. 

De itt még nem ért véget az utam, mert ugyan megszületett bennem a segítés vágya, elvégeztem olyan képzéseket, amivel szakmailag is támogathatok másokat, megdolgoztam saját önismereti utamon a témával kapcsolatos elakadásokat, mégis valami még hiányzott. Arra is szükség volt, hogy vállalkozó váljon belőlem és hogy megtaláljam azt az utat, ami igazán az enyém ebben. Maga a nőiség téma hatalmas, rengeteg szerteágazó aspektusával, így 1,5 - 2 év azzal telt el, hogy próbálgattam különböző szolgáltatásokat, többnyire sikertelenül. Majd amikor elérkeztem a ciklustudatossághoz, abba a falba ütköztem, amivel először én magam is találkoztam. 

Erőteljes elutasítás, vagy egyszerű érdektelenség övezi ezt a területet. Azt vettem észre - mint ami nálam is volt -, hogy legtöbb esetben csak akkor kezdenek el foglalkozni a ciklusukkal a nők, amikor valamilyen testi / női problémájuk van, és megpróbálnak mindenféle alternatív megoldást, csak hogy jobban legyenek. Hiába bennem volt a tudás és annak a vágya, hogy segítsek másoknak, ha nem érte el őket az üzenetem. Ez pedig sokszor elszomorított és tehetetlenség érzéssel töltött el. Teljesen biztos voltam mindig abban, hogy amit adni akarok, az hatalmas érték és segítség, mégsem tudtam, hogy hogyan érhetném el azokat, akiknek erre szükségük van, csak még ők sem tudnak róla.

Így újra az önismeret irányába fordultam, mert mint kiderült, nem csak a nőiségem megéléséhez volt szükségem rendet tenni magamban, hanem a vállalkozásom vezetéséhez is. Egy vállalkozás felépítése során rengeteg olyan téma és akadály előkerül, amihez elengedhetetlen az önismereti munka - magabiztosság, önértékelés, pénzhez való viszony, önszabotáló mechanizmusok és még sorolhatnám. A belső munka mellett pedig elkezdtem bővíteni a vállalkozói tudásomat is, mert ennek is hiányában voltam, mivel nem volt vállalkozó a családomban vagy a baráti körömben. A belső tűz és motiváció mindvégig megvolt, csak a technikai tudásom és eszközeim hiányoztak, valamint egy olyan közeg, aki érti a problémáimat és tudnak támogatni, motiválni.

Mostanra eljutottam oda, hogy stabil támogatói háló áll mögöttem párom és barátaim, vállalkozó társaim személyében, mindemellett pedig folyamatosan fejlesztem magam a vállalkozói szemléletben és a segítő szakmában is. Ez nem az út vége, hiszen az a célom, hogy folyamatosan fejlődjek és még több értéket teremthessek és adhassak, ezzel segítve azokat a nőket, akik hasonló problémákkal küzdenek, mint amivel korábban én is és erre keresik a megoldást. Amit kínálok nem egy instant, azonnali változást adó varázslat, hanem a mély önmegismerés és önelfogadás útja, ami hosszú távon és tartósan hozza el a szabadság és egység érzését a mindennapokba.